Nem ismeretlen számunkra a COVID-19 okozta kálvária, mondhatjuk, hogy egyik napról a másikra a feje tetejére állt az életünk és minden megfordult körülöttünk. Hirtelen azt sem tudtuk hol vagyunk és milyen dolgok történnek körülöttünk, a szeretteink eltávolodtak fizikailag tőlünk, egy ideig online tarthattuk a kapcsolatot sok mindenkivel. Számomra mindig is fontos volt a személyes kapcsolattartás, a várandósságom, gyermekvállalás alatt is nyüzsögtem, sürögtem-forogtam és a családommal, barátaimmal voltam. Így a várandósság alatti pandémia időszak még nehezebbnek tűnt.

Amikor egy nőben a gyermekvállalás megfogalmazódik, akkor sokan szeretjük végig gondolni és eltervezni, hogy mi hogyan lesz, sokan eltervezzük „Milyen anyák leszünk?” „Hogyan fogjuk nevelni gyermekünket?” „Milyen módszer szerint fogjuk nevelni?” „Mit fogunk adott szituációban csinálni?” stb.  -mint ha ezt el lehetne előre tervezni- minden esetre eljátszunk a gondolattal és ez ad nekünk egy fajta biztonságérzetet.

Biztonságérzet… Érdekes fogalom, sokan flow érzéssel vetik bele magukat az életbe, én azt a tábort erősítem, akik terveznek, akiknek a naptárban vannak állomások és tudják, hogy mi jön mi után. Ez igaz az anyasággal és a vállalkozással kapcsolatban is. Ezek egy fajta mankók a hétköznapokban.

Amikor tinédzser voltam elterveztem, hogy mire 30 éves leszek milyen dolgaim lesznek, hol fogok élni, lesznek gyerekeim stb. Nem árulok zsákbamacskát, ezek nem valósultak meg. De, amit sosem engedtem el, hogy a saját lábamon fogok állni a nagybetűs életben és a saját vállalkozásomban fogok dolgozni azt, amit mindig is szerettem csinálni, segíteni az embereket elérni a céljaikat. Ez megvalósult.

A gyerekvállalással kapcsolatban sok hozzám hasonló nőben felmerül a kérdés, hogy gyerek mellett lehet-e vállalkozni, dolgozni.

JELENTEM IGEN!

Mindenre képesek vagyunk és nagyon sok terhet bírunk!

A COVID-19 alatt kisgyerek mellett dolgoztam, nem mondom, fárasztó volt, főleg miután a kislányom már járt és egyre nyitottabb lett a világra, amikor napközben már játszottunk és nekem az alvás idők és az éjszakák álltak rendelkezésemre a napi határidős feladatokat és teendőket ellátni. Nem mondom, volt abban valami humoros, amikor az éjszaka közepén felálltam a laptopom mellől és végig néztem a házban, aztán hajnal kettőkor kezdtem el összehajtogatni a tiszta ruhákat. Vagy amikor reggel 7 óra körül akartam az ügyfeleket felhívni aztán kapcsoltam, hogy lehet nem kellene, mert ők még nem dolgoznak… Mind e közben apuka is otthon volt, mert home office-ban dolgozott. Így a nappalok megmaradtak nekünk, az éjszakák a munkának…

Hogy még is mi adott erőt a mindennapokban?

A saját magamba vetett hitem, a céljaim elérése, a motiváció arra, hogy meglegyen a személyes fejlődésem, hogy bizonyítsak, meg tudom csinálni. Mind ezek mellett a hála, hogy a férjem segített abban ne bolonduljak meg és havi 1 nap megadatott, ami csak az enyém volt, amikor magammal foglalkozhattam, meditálhattam, levezethettem a stresszt, relaxálhattam stb. egy teljes napon keresztül.